A fejlődés időszakában

Azzal indítanék amivel az előző bejegyzést befejeztem: Mindenek előtt szeretnénk megköszönni az otthon maradt kis "meditációs klubtagoknak" a közreműködést, melynek eredményeképpen, jóval kellemesebben érzi András a hátát. Mi is hasonló következtetésre jutottunk, (mondhatni ugyanarra) csupán a visszajelzés akadt el valahol félúton, hogy már nem kell fájnia mert érti, hogy mi az üzenet. Mondjuk hozzátartozik, hogy enyhén szólva nem tesz meg mindent az eredményes meditációért de ez esetben ugyanez rólam is elmondható. A helyzet végül így lett a legjobb, mert a háta nem fáj és még babérokat is lehet aratni, mert igazán hálásak vagyunk. :)

Ami az időnk eltöltését illeti, én még tegnapelőtt este lementem focizni az egyik magyar kollégával, :) meg két skót kis sráccal a pályájukra.(mint utóbb kiderült azt nekik építette oda apu) A kispályás foci ellenére a szituáció nem volt kispályás, mert igaz, hogy múltkoriban leírtam, hogy még füves is a pálya de az már látványosan ledöbbentett amikor sötétedni kezdet, (ez itt bőven 10 után történik) és az egyik gyerkőc gyorsan beszaladt a pálya melletti faházikóba és egy könnyed mozdulattal, dalolva felkattintotta a reflektorokat. Mi sem természetesebb... Amellett, hogy jó egy kicsit levezetni az izomlekötő bagselést, arra is jó ez a pár óra kikapcsolódás, hogy fejlesszem az angolomat. Többet tanulok tőlük két óra alatt mint a románoktól (akik minden szóba belezsúfolnak valahogy egy t, r, és d betűt) egy hét alatt. Ők tényleg segítenek, már csak azzal is, hogy őszinték. Ez abban is megnyilvánult, hogy egyikük, már nem bírta és miután csengő magyarságommal ejtegettem ki az angol szavakat a számon, majd megjegyeztem, hogy ő a kapus, a szó szoros értelmében fetrengett a röhögéstől a földön. Ebben az a jó, hogy rögtön visszajelzést kapok a kiejtés milyenségéről és nem mellékesen készséggel tanítanak meg új szavakat.

Tegnapra már újra átvette a munka a főszerepet az életünkben. Megint a zsákolás volt a munkának való. Ilyenkor a román gyerek is normálisabb, elvégre nincs szó teljesítményről, csupán órabérre nyomjuk. Mivel a folyamatot már mondhatni ismeritek, nem részletezem, milyen ívben reptettük a zsákokat. Sokkal inkább lehettek kíváncsiak az eredményre, már amennyiben vizuális adalékkal tudok ez ügyben szolgálni. És tudok:

Ez kell hozzá, hogy több mint 300 tonna epret termeljen a farm évente.

Tehát ezeket a zsákokat kellett oda lepakolnunk. Nem látszik a képen de a zsákok teteje több ponton be van vágva, hogy ott kinőhessen a palánta. Na ezek azok a pontok ahonnan származnak azok a föld darabok amit még zuhanyzás után este is törölgetünk a szemünkből. "Kiváltképp esőbarát tevékenység a bagselés." Már fél 11-re elfogytak a zsákok, így utána mondvacsinált feladatot kaptunk. Az előzőekben leszedett eprek után visszamaradt szárakat kellett lecsípkednünk. Azért mondom, hogy mondvacsinált feladat, mert délre (ami a munka végeztét jelentette) kb. 10 fóliában végeztünk és a fóliák száma jóval meghaladja ezt a számot.

A mai napon újra a szedésé volt a főszerep. Ellentétben a magyar társaimmal sikerült olyan sorra kerülnöm, hogy azon az egy soron leszedtem vagy 15-20 tálcányit és még nagyobb dobozba is kellett szedni mint tegnapelőtt. Szóval megkaptam mindent amit a többiektől elvett a jó Isten. András csupán úgy vélekedett, miután végzett a mellettem lévő sorral, hogy ő szerinte málnát szedett nem is epret. :) Sajnos a többi sor már nem volt ennyire kegyes hozzám. Ennek ellenére úgy vélem, eddig ma szedtem a legtöbbet, mindjárt át is megyek és jól megnézem az eredményeket. Kicsivel dél előtt kijött a managger és átnézette, hogy kinek mennyi tálcát scanneltek be eddig a supervisorok, és aki egy bizonyos szint alatt teljesített, azt aznapra hazaküldték. Két magyar srác is beleesett ebbe az intervallumba. Ilyen is van. Na most tényleg átmegyek megnézni az eredményeket aztán közlöm is...  ...úgy fest a dolog, hogy 38 font van a nevem mellett ezzel a magyar csapatot ma sikerül vezetnem de kirobbanó örömre ez sem ad okot, mert a listán elfoglalt helyezésem ugyanaz, mint tegnapelőtt. A ranglista vezetőjéé, ismét a háromszorosa az én eredményemnek. Kicsit még mindig érthetetlen a dolog de majd csak fény derül a kimagasló eredmények nyitjára, mert nekem sem esne rosszul a 100 font körüli összeg, ha megpillantanám a nevem mellett.

Holnapra a távolabbi munkahelyszínre vagyunk kiírva, a végzendő munka neve pedig: tapes. Ez gondolom a zsákokat határoló pántszalag kihúzgálását jelenti. Lassan közeleg a péntek és már tűkön ülve várjuk az összesítőt, hogy abból kisilabizáljuk a fizetési rendszer mikéntjét.

Ui.: Azon gondolkodtam, hogy mindenhol zárójelet használok gondolatjel helyett, s amint ezen tűnődtem bevillant, hogy a gondolatjel pont ugyanolyan mint a negatív jel. Ebből következően azt tudom tanácsolni mind önmagunknak, mind pedig mindnyájatoknak, hogy ne gondolkodjatok! Inkább teremtsetek és tapasztaljatok! :)