Relax után haddelhadd

Egy pár nap relaxáció után, mostanság már újra próbálok asszimilálódni. Mindez annyit tesz, hogy péntekig bezárólag, a pihenésnek szenteltem az időmet. Mint később kiderült, ez bölcs döntésnek bizonyult. Kellett egy pár nap, amikor olyan érzésem volt, mintha én irányítanám itt a dolgokat. Ezt akképpen tudtam véghezvinni, hogy kisebb meglepetéseket okoztam, a jelenlétem hiányával a melóban. Nem különösebben zavar ez itt senkit, ha nem dolgozol nem lesz lóvéd, ennyi. Nekem persze a remélthez képest elég jó pénzem gyűlt össze a múlt héten, mivel ezen a héten sem sikerült rendesen kiszámolni a vezetőségnek a fizetésünket, de most először az én javamra tévedtek. Egy heti "lakbérrel" lettem kövérebb. De ha már itt tartunk, valamelyik nap itt volt két ellenőr a Concordiától (tudjátok a cég aki a farm munkákat szervezi) és mi sem volt természetesebb számukra mintsem, hogy miután túl voltak a protokoll beszélgetésen, meglátogassák a magyar karavánt. Azt hiszem ők is és mi is erre a pillanatra vártunk. Egy hölgy és egy úr jött, nem tudom, hogy skótok vagy angolok voltak, de mindenesetre teljes mértékben tapasztalható volt rajtuk, a már oly sokszor emlegetett lenyűgöző skót mentalitás. Tehát jól megtöltöttünk egy papírt a panaszainkkal, többek között azzal is, hogy még nem volt olyan hét, amikor sikerült volna rendesen kiszámítani a fizetésünket. Eztán és, hogy magamévá tettem egy-két olyan olvasnivalót a szünidőben, amely újra éghezragadttá tett, szinte már teljes nyugalomban vártam az újabb munkahetet, ami ugye itt péntekkel indul. Talán ez az egyensúly hiányzott hozzá, hogy most már ne hajcsáros üvöltözéssel teljen a fólia építés. Egészen összeszoktunk a lengyel sorstársakkal az utóbbi két napban. Tehát pénteken is és szombaton is fóliasátor építés 4:30-tól délután 16:00-ig. Na valami ilyesmi miatt jöttünk ide, nem a két órát dolgozol  két óra szünet és ez újra és újra rendszer miatt. Azért annyira nem fürödhetünk így sem a munka mámoros gyönyöreiben, mivel ma máris megkaptuk a héten az első szabadnapot. Ennek is megvan persze a jó oldala, mert így el tudtunk menni a lengyelek által tegnap estére szervezet partira. Csak arra lettünk figyelmesek, hogy  nagyon gyülekeznek a karavánban ahol ping-pongozni szoktunk és így elvették előlünk a játéklehetőséget. Egy kis idővel később aztán jött a lengyelek szószólója, hogy azonnal mindenki cseréljen ruhát és irány a parti, mert a magyarok nélkül ugyan nem fognak kezdeni, elvégre a lengyel és a magyar nagy barátok és nyugodjunk meg, egy románt sem fognak beengedni. No egy kis noszogatás után természetesen kaphatóak is voltunk a jóra. Mint később kiderült egy jó kis lengyel litván magyar trió jött létre, olyan 30-40 emberből. A tempóba hamar belerázódtunk, s mondhatni igazán hamar túl voltunk az első sörökön. Szerencsére ezt a tempót a  lengyel supervisorok is tartották és az egyiknek hamar meg is eredt a nyelve. Jó sok mindent elmondott, amolyan privát jelleggel és a végén kilyukadtunk oda, hogy nemcsak a magyarok szervezkednek ám fű alatt, hogy miként lehetne egy kicsit megrángatni a patkányok bajszát. Mint azt elmondta már magáért beszélő fotói vannak róla, hogy hogyan is kerül a becsomagolt eperbe a Tescoban a polcra a hamu. Természetesen a román supervisor csutorája kívánkozik az eprek közé hullani, miként hamuvá alakult a sürgető szippantások okán. Nem ez ám az egyetlen gond az egész román brigáddal és szerencsére velünk dolgozik, az említett lengyel úriember felesége is, akit nap mint nap küldenek haza a szedésből olyan ürüggyel, hogy lassan szed, holott az igazi ok csupán, hogy lengyel. Végül arra jutottunk a Csávóval, hogy kb. 2-3 hete van még itt a román bandának és aztán, mondjuk, megkövezős búcsút veszünk tőlük. Azt állítja, hogy mostanra elegendő bizonyítéka lett, hogy ezt bátorsággal ki tudja jelenteni, valamint a managgerrel is több ízben tárgyalt már ez ügyben. Tehát az este úgy telt el, hogy kb. mindenkinek ez volt a témálya, valamely aspektusból, vagy az, hogy végre de jól bebasztunk. Nekünk is sikerült annyi sört meginnik, ami elegendő ahhoz, hogy még a lengyelül felcsendülő Abba remixekre is valódi buzgalommal ropjuk a táncot. Olyan kettő körül azért már kipukkadt a társaság, elvégre többnyire mindenki 4 körül kelt aznap és lehúzott úgy 12 órát. De, hogy méltó legyen a farm önmagához, ma amikor az emberek felébrednek az alkoholtól kiszipolyozott vízkészleteikkel, természetesen nincs víz az egész farmon és egy ember sem, aki ezzel kapcsolatban bárminemű tájékoztatást tudna adni... Összességében reméltem, hogy azért kell majd esetenként szünetet tartani a munkanapokban, mert rengeteget kell dolgozni de mostanra nyilvánvalóvá lett, hogy sokkal inkább a lelki felfrissülés az ami megkívánja ezeket a napokat. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a románokkal, (talán ha elmennek lehet ez még valami normális hely) várjátok ti is és ígérem, be fogok számolni az eseményekről.