Ó csodás káröröm!

Igazi örömhírrel fogadtak ma a többiek. Jómagam a csomagolóhoz lettem kirendelve pakolászni, mindaddig a többiek gazoltak az epresben. A managger vitt el kocsival és láttam a papírt amin rajta van, hogy ki hány órát dolgozott a héten és sárgával ki volt jelölve azoknak a neve akit idő előtt haza kell küldeni mert túl sok lenne az órája. Ezt a szemem láttára adta át a román supervisornak és mondta el az instrukciókat. Vagy nagyon nem érdekelte, (ez a valószínűbb) vagy teljesen hülyének néz, hogy nem vágom, hogy mit tartalmaz a papír. Szóval elég jó munkát kaptam, mert teljesen egyedül voltam a csomagolós területen. Amikor visszahozott a góré, még be kellett állnom gazolni, és akkor mondták a srácok az örömhírt. Összehívtak mindenkit amíg, távol voltam és befagyasztották az ASDA-ba menő járatot, (ma délután ment volna) mert az egyik (mondanom sem kell román) csaj lopott az ASDA-ból, (ismét mondanom sem kell) egy üveg vodkát. Be is mutatták mindenkinek a jó képességű kis-hölgyet akit meg lehet lincselni, amiért senki nem mehet miatta az ASDA-ba. Gondolom már kitaláltátok, hogy a hideg szeles időben az okozta a melegséget és a boldogságot bennem, hogy ma délután ujra bekanyarodik a futár a 23-mas karaván elé, és ez még inkább irigységgel tölti majd el a taxira valót számoló románokat. Jaj, de kellemes érzés. :)

Délben végeztünk a munkával, úgyhogy megintcsak van időnk, valami kimerítőbb munkát keresni nem habozok megtenni, úgyhogy bye-bye a következő bejegyzésik.

Ui.: Ígértem egy képet a mi csodálatos Sandránkról, így sikerült:

Nem szerencsés vele konfrontálódni, még a végén ráül az emberre... :)