Elég, elég, elég (majd minden a Litván tűzben) :)

E kellemes délutáni órán teszem meg újabb bejegyzésemet, amikor is a többiek keményen dolgoznak a fóliasátor építéssel, én pedig mostantól bojkottálok, minden olyan munkát, amiben két mozdulatnál többet kell tenni. Azt gondolom holnaptól András sem lesz ezzel másképpen. Elég lett abból, hogy az elmúlt napjaink úgy néztek ki, hogy egyik nap szabadnapunk volt, amikor félúton Dundee felé tartva jött a telefon, hogy miért nem vagyunk teljes harci díszben a lakókocsinkban, mert mégiscsak dolgoztatni akarnak. A következő napon, jól összeüvöltöttem a román supervisor gyerekkel, hogy talán meg kellene mutatni reggel, hogy aznap milyen méretű epret, milyen osztályba kell sorolni, nem a hat leszedett tálcát újraválogattatni, amíg a román robotok leszedik a jó sorokat. Ezzel elértem, hogy aznapra hazaküldjenek. Ennek ellenére egy óra múlva jön egy gyerek, hogy gyerünk permetezni. El is mentem vele és még csak meg sem kérdeztem, hogy ugyan ma kapunk-e maszkot a vegyszergőzben végzett munkához. Két óra munka után hazaküldtek, hogy ennyi volt, majd egy óra múlva megint jött a gyerek, hogy ugyan menjünk már megint. El is mentem vele, de akkor már éreztem, hogy ez nagyon a vége a tűréshatáromnak. Egy nap hatszor kell lezuhanyozni mert, hipp-hopp újra munka van. A félkész kaját meg dobja el az ember, mert az étel ugye itt nem számít. Másnap esély sem volt rá, hogy kimenjek a zuhogó esőbe, a jeges palántával játszadozni. Tegnap pedig ismét szedés, majd közben jött a managger, hogy menjünk fóliasátrat építeni. Nem lenne ez gond, csupán az nehézkes, hogy ismét elmaradt az étkezésre szánt idő. Ennek ellenére, az építőiparban edzett társaimnak is kiguvadt a szeme az üvöltözésre végzett hiperlapátolástól. Én még csak hallani sem hallottam olyan helyet, ahol munka közben azt veszi észre az ember, hogy a másik kidől mellőle, (ja de a háborúban) márpedig tegnap csak úgy hullott ki mellőlem a lengyel gyerek. A 15 perces szünet után meg ébresztgetni kell az embereket, hogy újra munka van. (a szünetben egy kis séta úgy 10 perc, a legközelebbi vízlelőhely) Mindezek kellettek, hozzá, hogy a mai reggel 4 órai kezdést teljes mértékben figyelmen kívül hagyjam. No meg az, hogy már tegnap mondtam a többieknek, hogy majd kimennek négyre és egy óra múlva jönnek vissza, hogy mégsem megfelelő az időjárás a fóliareptetéshez. Ki gondolta volna, hogy így is lett?! Majd nyolckor dörömbölnek az ajtón, hogy 10 perc és indulás. Szinte nevetve hallgattam végig mindezt az ágyból. Szóval már nem aggódom mert ezt a pénzt otthon is meg lehet keresni kemény fizikai munkával, csak ott nem rekordidőre megy a meló. Tehát mostantól munkakeresésre szánok inkább minden időt mintsem, hogy beálljak a rabtársaim közé. Ha meg érdeklődnek, hogy miért nem járok dolgozni, majd megmondom őszintén, mint ahogy ők teszik a bérezéssel, hogy munkát keresek, nekem nincs időm dolgozni menni.

A héten egy Litván csapat hagyta el a farmot, elégedetlenségük okán, előtte görögök, lengyelek távoztak és persze Janról már esett szó akinek több éves amerikai és angliai farmtapasztalata van és egyértelműsítette, hogy ilyen fejetlenség igen ritka számba megy, mint ami itt van. Azt sem tartom véletlennek, hogy a mi drága Sandránk kénytelen a Litván kontaktot hívogatni, hogy ugyan akadályozzák, már meg, hogy idejöjjön a Litván maffia. Vajon miért vetődhetett fel ez a gondolat?! Ma pedig újabb fizetési papír kerül majd nyilvánosságra, azért ma mert állítólag pénteken, rossz volt a gép. Vagy nem jutott idő a fizetések átvariálására, hogy nehogy egy perc túlórát is kelljen fizetni. Elvileg Andrásnak van egy órája ami meghaladta a 40 órát, lehet, hogy azon dolgoznak három napot, hogy azt valahogy eltüntessék.

Már az első egy-két hétben mondtam Andrásnak, hogy meg lesz ennek a böjtje, hiszen ha a közhangulat erősen negatívba hajlik, azt a növényzet is hamar átveszi. Nem véletlen, hogy az újonnan telepített eprek, töménytelen számban tartalmaznak rohadtakat, penészeseket, meg mindenféle mutálódott verziókat. Na jó ehhez az is kell, hogy a permetezést végző magyar fiúcska időnként elfelejtse, hogy csak az eper alatti gyomot kell rohasztani. Valahogy manifesztálódnia kell a dolgoknak.

Most pedig újra belevetem magam a munkakeresésbe, már be van adva az önéletrajzunk egy két helyre és hirdetünk is a környéken, hogy bármilyen munkát elvállalunk. Előbb-utóbb úgyis összejön.