Prestoni körkép

Remélve, hogy már tűkön ültök a velem kapcsolatos információk okán, örömmel jelentem be, hogy az elmúlt időszak eseményei, mostanra újabb bejegyzéssé értek. Több ízben gondolkodtam, rajta, hogy vajon ez a kis üzenet pozitív, vagy negatív hangvételt sugalljon-e. Abban maradtam magammal, hogy nem állítok ilyen feltételeke, megpróbálom hűen mindkét oldalról megvilágítani a történteket.

Onnan kezdeném, hogy volt egy meghívásom múlt szombatra az engem Prestonba segítő magyar csapathoz. Miután már hetek óta beszédtéma volt az érkezésem, szerettek volna kicsit megismerkedni velem, mert nem is tudták, hogy ki az akit annyira várnak a személyemben. Fogtam is magam és átbaktattam a mindössze 20 percnyire lévő társak otthonába, ahol hamar, az italozgatásra és a sok mondanivalóra álltak be az ajkak. Vendéglátóim személyében olyan magyarokra bukkantam, akik ösztönből cáfolják a "külföldön a magyarnak a magyar a legnagyobb ellenséget" teóriát. Nem egy ordenáré partira kell gondolni, kicsivel tíz utánig tartott az egész és inkább az egymás kipuhatolása volt a jellemző mint az önfeledt őrjöngés. Mindent összevetve, váratlanul sok témában találtuk meg a közös hangot, leginkább az Andrissal. (ő az aki leszervezte nekem a melót) Mi sem igazolja ezt jobban, minthogy ma estére is meghívtak az otthonukba.

Gondolom a legnagyobb kíváncsisággal a munkával kapcsolatban vagytok. Első lépésben megnyugtatnék mindenkit, többek közt magamat is, hogy dolgozó ember vagyok. Kedden kaptam egy telefont, hogy 10-re mehetek melózni. Bementem és hipp-hopp be is állítottak melózni, rendkívüli szerencsém az volt, hogy pont aznap lépett ki két csávó a rekeszmosóból, így ezt a szegmensét tudhatom magaménak a csibefutamon. A feladat annyi, hogy a mocskos rekeszeket be kell tolni egy mosó gépbe, vagy  éppen kivenni onnan. Ettől könnyebb feladatot nem lehetett volna kapni, és az a kiváltságom is megvan, hogy csirkét sem látok egész nap, leszámítva egy két a rekeszekben visszamaradt szervet. Azért ez nem jelenti azt, hogy a meló könnyű volna, hisz 10-12 órát állni kell és a raklapszámra tologatott rekeszek is terhelőek a nap végére főként, hogy egy 40 perces szünet van egész nap és kész. Ami a negatívumot adja, hogy a vezetőség Pakisztáni. Jómagam azt hittem Indiaiak de sajnos nem. A különbség a két nemzet között az, hogy az egyikek a meditálósak a másikok meg a toronyba repkedősek. Tehát a pakisztáni jellemrajz szerint annyit szeretnék elmondani, hogy szerintem a cigányok nem Indiából hanem Pakisztánból származnak, csak az évszázadok során mérhetetlen fejlődésen mentek keresztül az anyaországbeliekhez képest. Remélem érzitek a kontrasztot. Gyakorlatban ez annyit tesz, hogy akkor lehet valaki Pakisztáni, ha 40-es IQ alatt van, ebből a logikus gondolkodás nem haladja meg a 0,5 százalékot és a hangtartománya megüti az 1 milliárd decibelt. Az ilyeneket én "kifejezetten kedvelem". Igazából  hárman vagyunk a mosóban, egy magyar srác aki 5 hónapja tologatja itt a rekeszeket és egy kis főnök az "áldott nemzettől". Az ő szemszögét tekintve, nagyon fontos, hogy senki ne csináljon semmit önállóan, például ha úgy tartja kedvem, hogy üresjáratban összeszedem a szemetet akkor amint meglátja jön is az EÖÖ, (egy hét után leszűrve szerintem ez a nevem lehet az ő sajátos kiejtésében) hogy ne azt csináljam, majd elhív 5 méterrel odébb semmit csinálni és mint rendkívüli újdonságot kiadja a takarítási feladatot. Túl is vagyunk egy két konfliktuson, ami reményeim szerint kezelhető lesz, mert ők ezt az ordibálást messze nem annyira veszik komolyan mint mi. Amikor másodpercenként kb. 4 rekesz pakolására kívánt sarkallni és közben meglátta, hogy maradt egy kis szar a rekeszen úgy kelt ki magából, hogy meg kellett védenem magam és ez náluk csak úgy működik ha túlüvölti az ember. Tehát ő pakisztániul (merthogy az angol az olyan szinten megy neki, hogy: this yes, this no yes...) én meg magyarul edzettük hangszálainkat. (megnyertem) Annyi kellett hozzá, hogy: velem ne üvöltözzé' te kis...!!! Na azóta magában dünnyög inkább.

Egyébként tényleg sok magyar van és nem találkoztam olyannal aki paraszt lett volna, az első naptól kezdve úgy kezelnek mintha mindig is a csapat tagja lettem volna, ami azért jó érzéssel tölt el. Mondták, hogy vigyek haza nyugodtan csirkét de még nem mertem előhozakodni az én kis "titkommal" :)
A tavalyi évvel összevetve a szállásom 5 csillagos ahhoz képest, városban lakom. (5 perc gyalogra a központtól) Munka tekintetében pedig a szünettelenség rosszabb, meg hogy a ledolgozott idő és a pénz nincs arányban (bár ilyen tavaly is volt) de legalább fedél van a fejem felett és ha ezt nem is emeltem ki vannak olyan időszakok amikor csak azért tologatjuk a rekeszeket, (gyök kettővel) hogy a kamera lássa, hogy valamit csinálunk. Megint csak nagyon jó, hogy van normális netem, így tudom nézni a magyar tv-k nagy részét. Ami a legnagyobb plusz viszont hogy van társaság, míg tavaly csak négyen, most nagyon sokan vagyunk és egyre jobban kijövök az emberekkel a melóban, is a lakótársammal is, meg az Andrisék féle hétvégi társulattal is. Szóval egy kicsit úgy fest gyökeret lehet itt verni amennyiben nem szállok bele térdel, nekifutásból a paki kis góréba orrába.

Most ennyi legyen elég! Ha kíváncsiak vagytok valamire kérdezzétek meg! Talán egy kicsit több bejegyzést és így részletesebb képet kaphattok az ügyek folyásáról. Ha valakinek a hangom hiányzik akkor pedig skype: somamtd

Megint távol az otthontól

Szép jó napot kívánok mindenkinek! Buzdítanék mindenkit aktív blogolvasásra, minekutána van már benne tapasztalatok, hogy a későbbi stádiumban, milyen lehetőséget nyújtok ezt megtenni. Tehát megérkeztem. Manchesterben landoltam, ami elég kellemes látvány volt, azok után, hogy én még nem láttam olyan várost, aminek repülőről sem látni a végét. Kis tévelygés után már ott is voltam a vonatállomáson, irány Preston (egy fogorvosi rendelő szagú vonattal). Egy órácska vonatút és már meg is érkeztem, ekkor fél nyolc volt, tehát jó időt futottam. Már vártak is rám az állomáson és percek alatt az újdonsült lakhelyemen voltunk. Szállás?! Összehasonlítva egy lakókocsival, itt is négy szoba van,csak itt az emeleten. Egy sorházszerű része vagyunk, tehát házban lakom. Fürdő, káddal, nappali, tv nélkül, konyha. Szóval egy jókora ház, a méretekkel nincs gond, ami a probléma, hogy kb. üres. Na jó, van ágy, szekrény, mosógép, mikró, ilyenek de nincs pl. evőeszköz lábas.. semmi konyhai cucc... Valószínű az Andrásnak tavaly már jól bevált lekváros kenyér fogyasztás lesz egy darabig, ezt a jelenlegi anyagi helyzetem is szorgalmazza. Most még ketten vagyunk a házban mert a többi része felújítás alatt van, az én szobám is még festés szagú.

Reggel 10-re bementem a melóhelyre, sajnos a kontaktom nem volt bent, mert továbbképzésen van, de találkoztam az emberrel aki "interjúztat". Először elhajtott a portás, mondván ilyen nevű ember a földön sem létezik. Majd jött egy társulat és hallom, hogy ugyanazt az embert keresik és már oda is toppantam, hogy én is. Így már megértettük egymást. A társulat persze magyar volt, mint itt oly sokan. Az utcán császkálva hamar felfigyel az ember egy-két "faszom!", meg hasonlókra. No hát bementünk, volt egy adatlap amit ki kellett tölteni, majd jött az emberünk. A másik két srácot el is küldte, hogy nincs meló, de nem tudtak angolul, így hát tovább töltögettek. Mondjuk nekem is sírt, hogy nincs hely, meg nem tudja, hova rakjon be. Ez kicsit nem hangzott túl biztatóan. Aztán megkérdezte, hogy értek-e a számítógépekhez, én meg mondtam neki: mi több! Aztán azt mondta, hogy majd hívnak. Ezt egy bátor eltévelyedés követte a városban, - ami, később a lakótársamtól, aki Ricsi és max. 20 évesnek nézem, kiderült, hogy alaposan körülnéztem - röpke 3 óra.

Hazaértem, ebédeltem és üzembe helyeztem a netet. Van rendes net a házban 10 fontért, inkább belementem, minthogy hackerkedjek. Szóval skyposok előnyben.

Most ennyit, aztán ha van valami már rögzítem is, imádkozzatok, hogy még a héten felvételt nyerjek, mert az első heti fizetést bent tartják, az pedig jó lenne ha nem a jövő hét lenne, mert akkor a szállás kifizetéssel lesznek gondok. Bár a csávó rendesnek tűnt.