Prestoni körkép

Remélve, hogy már tűkön ültök a velem kapcsolatos információk okán, örömmel jelentem be, hogy az elmúlt időszak eseményei, mostanra újabb bejegyzéssé értek. Több ízben gondolkodtam, rajta, hogy vajon ez a kis üzenet pozitív, vagy negatív hangvételt sugalljon-e. Abban maradtam magammal, hogy nem állítok ilyen feltételeke, megpróbálom hűen mindkét oldalról megvilágítani a történteket.

Onnan kezdeném, hogy volt egy meghívásom múlt szombatra az engem Prestonba segítő magyar csapathoz. Miután már hetek óta beszédtéma volt az érkezésem, szerettek volna kicsit megismerkedni velem, mert nem is tudták, hogy ki az akit annyira várnak a személyemben. Fogtam is magam és átbaktattam a mindössze 20 percnyire lévő társak otthonába, ahol hamar, az italozgatásra és a sok mondanivalóra álltak be az ajkak. Vendéglátóim személyében olyan magyarokra bukkantam, akik ösztönből cáfolják a "külföldön a magyarnak a magyar a legnagyobb ellenséget" teóriát. Nem egy ordenáré partira kell gondolni, kicsivel tíz utánig tartott az egész és inkább az egymás kipuhatolása volt a jellemző mint az önfeledt őrjöngés. Mindent összevetve, váratlanul sok témában találtuk meg a közös hangot, leginkább az Andrissal. (ő az aki leszervezte nekem a melót) Mi sem igazolja ezt jobban, minthogy ma estére is meghívtak az otthonukba.

Gondolom a legnagyobb kíváncsisággal a munkával kapcsolatban vagytok. Első lépésben megnyugtatnék mindenkit, többek közt magamat is, hogy dolgozó ember vagyok. Kedden kaptam egy telefont, hogy 10-re mehetek melózni. Bementem és hipp-hopp be is állítottak melózni, rendkívüli szerencsém az volt, hogy pont aznap lépett ki két csávó a rekeszmosóból, így ezt a szegmensét tudhatom magaménak a csibefutamon. A feladat annyi, hogy a mocskos rekeszeket be kell tolni egy mosó gépbe, vagy  éppen kivenni onnan. Ettől könnyebb feladatot nem lehetett volna kapni, és az a kiváltságom is megvan, hogy csirkét sem látok egész nap, leszámítva egy két a rekeszekben visszamaradt szervet. Azért ez nem jelenti azt, hogy a meló könnyű volna, hisz 10-12 órát állni kell és a raklapszámra tologatott rekeszek is terhelőek a nap végére főként, hogy egy 40 perces szünet van egész nap és kész. Ami a negatívumot adja, hogy a vezetőség Pakisztáni. Jómagam azt hittem Indiaiak de sajnos nem. A különbség a két nemzet között az, hogy az egyikek a meditálósak a másikok meg a toronyba repkedősek. Tehát a pakisztáni jellemrajz szerint annyit szeretnék elmondani, hogy szerintem a cigányok nem Indiából hanem Pakisztánból származnak, csak az évszázadok során mérhetetlen fejlődésen mentek keresztül az anyaországbeliekhez képest. Remélem érzitek a kontrasztot. Gyakorlatban ez annyit tesz, hogy akkor lehet valaki Pakisztáni, ha 40-es IQ alatt van, ebből a logikus gondolkodás nem haladja meg a 0,5 százalékot és a hangtartománya megüti az 1 milliárd decibelt. Az ilyeneket én "kifejezetten kedvelem". Igazából  hárman vagyunk a mosóban, egy magyar srác aki 5 hónapja tologatja itt a rekeszeket és egy kis főnök az "áldott nemzettől". Az ő szemszögét tekintve, nagyon fontos, hogy senki ne csináljon semmit önállóan, például ha úgy tartja kedvem, hogy üresjáratban összeszedem a szemetet akkor amint meglátja jön is az EÖÖ, (egy hét után leszűrve szerintem ez a nevem lehet az ő sajátos kiejtésében) hogy ne azt csináljam, majd elhív 5 méterrel odébb semmit csinálni és mint rendkívüli újdonságot kiadja a takarítási feladatot. Túl is vagyunk egy két konfliktuson, ami reményeim szerint kezelhető lesz, mert ők ezt az ordibálást messze nem annyira veszik komolyan mint mi. Amikor másodpercenként kb. 4 rekesz pakolására kívánt sarkallni és közben meglátta, hogy maradt egy kis szar a rekeszen úgy kelt ki magából, hogy meg kellett védenem magam és ez náluk csak úgy működik ha túlüvölti az ember. Tehát ő pakisztániul (merthogy az angol az olyan szinten megy neki, hogy: this yes, this no yes...) én meg magyarul edzettük hangszálainkat. (megnyertem) Annyi kellett hozzá, hogy: velem ne üvöltözzé' te kis...!!! Na azóta magában dünnyög inkább.

Egyébként tényleg sok magyar van és nem találkoztam olyannal aki paraszt lett volna, az első naptól kezdve úgy kezelnek mintha mindig is a csapat tagja lettem volna, ami azért jó érzéssel tölt el. Mondták, hogy vigyek haza nyugodtan csirkét de még nem mertem előhozakodni az én kis "titkommal" :)
A tavalyi évvel összevetve a szállásom 5 csillagos ahhoz képest, városban lakom. (5 perc gyalogra a központtól) Munka tekintetében pedig a szünettelenség rosszabb, meg hogy a ledolgozott idő és a pénz nincs arányban (bár ilyen tavaly is volt) de legalább fedél van a fejem felett és ha ezt nem is emeltem ki vannak olyan időszakok amikor csak azért tologatjuk a rekeszeket, (gyök kettővel) hogy a kamera lássa, hogy valamit csinálunk. Megint csak nagyon jó, hogy van normális netem, így tudom nézni a magyar tv-k nagy részét. Ami a legnagyobb plusz viszont hogy van társaság, míg tavaly csak négyen, most nagyon sokan vagyunk és egyre jobban kijövök az emberekkel a melóban, is a lakótársammal is, meg az Andrisék féle hétvégi társulattal is. Szóval egy kicsit úgy fest gyökeret lehet itt verni amennyiben nem szállok bele térdel, nekifutásból a paki kis góréba orrába.

Most ennyi legyen elég! Ha kíváncsiak vagytok valamire kérdezzétek meg! Talán egy kicsit több bejegyzést és így részletesebb képet kaphattok az ügyek folyásáról. Ha valakinek a hangom hiányzik akkor pedig skype: somamtd