Az első normális munkanapon

A vasárnapunk eltelt munka mentesen. (a cím nem erre a napra vonatkozik) :) Úgy fest tehát, hogy nem nagyon szeretnének vasárnaponként dolgoztatni, bár ha olyan ütemben javul az időjárás, ahogyan azt a napokban tette, akkor minden esély megvan rá, hogy roskadozni, fog az eper és nem lesz tekintettel a vasárnapra sem. Ennek igazán örülnénk, mert a vasárnap az alapból túlóra pénzes. Megbeszéltem az eprekkel, hogy vasárnaponként ne hagyjanak fel a rohadási folyamattal, ez talán arra sarkalja a vezetőséget, hogy kizavarjanak vasárnaponként is egy pár órára.

Ma reggel, viszont már újult erővel felvértezve sorakoztunk a szokott helyen. Úgy döntöttem, hogy a magam módján megpróbálok a végére járni a legutóbbi szedés eredménytelenségének mivoltára. Így hát turbó üzemmódra kapcsoltam és megpróbáltam tényleg mindent kihozni magamból. Sokan már-már ijesztőnek találtátok a szombati szedés eredményét, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fizetési rendszer a következő: Alapvetően órabérben dolgozunk (6 font/óra) és aki átlag feletti mennyiséget szed az bónuszt kap. Tehát az, hogy a lista végén kullogtunk, nem azt jelenti, hogy nem kerestünk lóvét. Szóval aggodalomra semmi ok. A bónusz pénzünk, azonban egyelőre olybá tűnik román kezekben van.

Megvolt a szokásos eligazítás, vagy négyszer. Román gyerek önbecsülése rendben, kezdődhet a munka. 6-kor kezdtünk és 10 körül már láttam, hogy ez egy normális nap lesz mert jóval kevesebb fóliasátorral voltunk kész mint szombaton 10-re, pedig még én is turbóban nyomtam. Összességében 14:30-ig dolgoztunk (így kaphatta meg a normális jelzőt ez a munkanap) és kb. 20 tálcányit szedtem meg. Közben figyeltem a románokat, hogy mi lehet a titka a rendkívüli mennyiségeiknek. Kétségtelen, hogy eszméletlen tempóra képesek, ennek ellenére még mindig irreális amit papíron szednek. Persze őket nem küldik vissza újra átnézni a teljes sort, mert maradt rajta két szem. Én szombaton beleszaladtam egy olyanba, hogy nem szedtem eleget a dobozokba (ide tartozik, hogy a román gyerek öszze-vissza üvöltözik, hogy mit nem lehet azon megérteni, hogy 250 grammot kell szedni egy dobozba...) és visszaküldött ez a rendkívüli képességű az egész ládával, hogy szedjek bele még kb. 6 szemet. No hasonló eset ma is történt, azzal a különbséggel, hogy amikor adtam le az epret (szerencsémre Jannál) kérdeztem, hogy hova rakjam a ládáimat és Jan ránézett a ládámra, majd azt találta mondani, hogy: Tomi ez üres. (Ez annyit jelentett, hogy nincs benne elég.) Ahogy ezt azzal a mérhetetlenül kimért stílusával mondja, szinte elhiszi az ember, hogy ezt akarta hallani. Kezdtem, volna átpakolni a dobozokat, hogy mehessek vele vissza, amikor Jan nyugalomra intett, (ez is nagyon jól jellemzi. El tudtok képzelni egy embert akinél van realitása annak, hogy engem nyugalomra int...) majd átpakolt egy-két epret azokból a dobozokból amiben több volt s hozzáfűzte it's good. A nap végére, azért Jan is megelégelte már, hogy a román csávó 5 percenként nyomogatja a walkie-talkie-t, (biztos örül, hogy lát ilyet) és meg is jegyezte, hogy mit akar már megint?!

Munka után fokozott izgalommal vártuk, vajon hány kilót szedtünk óránként és, hogy vajh mi az új román világcsúcs. Már javában ezt a bejegyzést írtam, mikor jöttek a lakótársaink, hogy ki van írva az eredmény de nem kg/óra hanem valamennyi font van az emberek neve mellé írva. Az én nevem mellett 20 font van és a többi honfitársam is nagyon hasonló adatokkal szerepel a listán, összességében pedig a lista közepén vagyunk. Ez a fontos rendszer meglepő volt de nekem megnyugtató is egyben, már csak azért is, mert ha ez a teljes napi bérünk akkor egy pillanatig sem kell tovább gondolkodni azon, hogy mit várjunk ettől a helytől. (Kocc és kész) Abban az esetben ha ez a 20 font az órabérre számolandó rá, azaz ha a szüneteket levonom 62 fontot kerestem ma összesen, akkor viszont minden nagyon rendben van, mert egyre több eper, fog érni ahogy jön a nyár és talán mi is egyre ügyesebbek leszünk. Legkésőbb pénteken kiderül minden, mert akkor kapunk összesítőt, meg fizetést is, bár az újak még lehet, hogy ezen a héten nem kapnak fizetést. A mai román bajnok eredménye egyébként 65 font. Holnapra megint bags van kiírva, de sajnos elég kevés van már belőle, úgyhogy várhatóan dél körül végzünk.

A munkán túl nem sok izgalmas történik, leginkább az angolunkat fejlesztgetjük, és egy esetleges új munkahelyre való bekerüléshez rendezgetjük iratainkat (angol önéletrajz stb...) Az András funoknak elmondanám, hogy lehet, hogy "haza kell küldenem", mert alig tud felkelni reggelente úgy fáj a háta és ez a nap folyamán sem csillapodik. Azt azért el kell mondani, hogy nem éppen gerinckímélő ágyunk van mert ha belefekszünk fél métert lejjebb liftezünk. Remélhetőleg hamarosan rendbe jön. Úgy vélem amint rendezi magában mindazt amit HÁTRAhagyott, csillapodni fog a fájdalom is.

A rutinszerzés napjai

Így szombat délután, ismét összegyűlt annyi történés a mi kis farméletünkben, hogy újra áthassa az intenzív klaviatúra zaj a karavánunkat. Ami a legfontosabb, (az az itteni valuta) :) hogy mindkét nap voltunk dolgozni. Tegnap megint a zsákpakolás témakörben kellett maradandót nyújtanunk. Kezdésnek sikerült kb. 10 percel a gyülekező előtt felébrednem, mert elfelejtettem megnézni előző nap, hogy hánykor van a kezdés és kiderült, hogy aznap egy órával hamarabb van. Nyilván András már ekkor visszafelé jött a borotválkozásból és így kiszúrta, hogy kicsit nagy a tülekedés a helyszínen ahol egy óra múlva kellene gyülekezni. Sebtiben összekaptuk magunkat, s jómagam elmondhatom, hogy az ébredésem után negyed órával már zsákot pakoltam. Andrással ketten egy lengyel brigádhoz csapódtunk és így alkottunk egy csapatot. Én jobban éreztem magam velük, mint a múltkor a magyar srácokkal. Cserébe viszont kaptunk egy román gyereket Jan helyett aki mondhatni, pont az ellentéte Jannak. Úgy vélem, komoly szerencsénk, hogy nem beszélünk perfekt angolul, mert ahogy Andrást, és magamat ismerem, lehet, hogy ez lett volna az utolsó napunk a farmon. Nem lenne különösebb gáz a csávóval, mert nem csicskáztat vagy hasonló. Csupán a stílusa olyan, hogy amikor ránéz az ember azt várja, hogy szólaljon már meg, mert valaminek javítania kellene ezen a förtelmes képen, de nem. Az alap hangsúlya azt sugallja, hogy hajlandó vagyok elmondani, mit kell csinálni, de legjobb lenne ha nem úgy csinálnátok mert akkor jól elmondhatom a magamét és akkor talán kibírok még egy napot anélkül, hogy magamba roskadnék, hogy mekkora senki vagyok. Összességében, érezni rajta, hogy ez a világ úgy van összerakva, hogyha valakit szemen szeretnél köpni, vagy a fogai közé állítani egy baseball ütőt, akkor ő az az ember akit erre teremtett az Isten. Ilyet is teremt, nekem elmondta ;) No tehát mindennek ellenére, mondhatni gördülékenyen eltelt az az 5 óra amit tegnap munkára szántak. Ezalatt a magyar delegáció fennmaradó része a fóliasátrakat építgette egy távoli helyszínen, amiről eddig még nem tudtunk és az elmondásaik szerint ott kb. még egyszer annyi eper van mint itt. Ebből arra következtettünk, hogy idővel lesz itt munka bőven, mármint amikor mindez elkezd beérni. Tegnapra viszont ennyi jutott a melóból, majd jött a nagy főzőcskézés. Zöldségleves és rizottó volt a menü. Este aprócska reményekkel telve, majd kellemesen csalódva vettük tudomásul, hogy szombaton is dolgozhatunk. Start 6:00.

Nem késett a reggel, hiába vártam. Kiborított az ágyból és mire magamhoz tértem már a román gyerek üvöltözte el magának, (mert mindenki tudja, hogy azért kell elmondania, hogy magának megfeleljen, ez gyönyörűen látszik az arcokon) hogy nem szedünk zöld epret, meg ilyenek. Kocsik összeállítása, és már lehetett is szedni. Ez a rész nem volt túl eseménydús, mindenki kapott egy sort aztán azt kellett lecsupaszítani. olyan 11 körül végeztünk. Jómagam 5 és fél tálcával szedtem ami olyan 55-60 doboznyi. A meglepetés akkor ért amikor ma délután megnéztem az eredményeket és a 2,4 kg/órámmal sikerült tök utolsónak lenni a mintegy 80 emberből. A meglepő nem csupán ez volt, mert oké magamba nézek és legközelebb keményebb leszek, de az hogy mi magyarok  nagyjából ugyanannyit szedtünk rekeszre és ennek ellenére igen komoly különbségek vannak a mennyiségekben az már nem annyira tetszik. András pl. ugyanannyit adott le mint én, 5 vagy 6 rekeszt és neki 5kg/óra az eredménye. Tehát mindent összevetve a román számolóművészünk szerint András például belerakott 5 rekeszbe 25 kilót, teljesen megpakolva, én meg szintén teljesen megpakolva (ami látszott) 10,2 kilót. Na ez az amit nem sok napig fognak csináltatni velem. Továbbra is fenntartom a lehetőségét, hogy én hibáztam valamit (bár nem tudom mit, talán elfújta a szél a címkémet, egy kis segítséggel) de ha ez rendszeres lesz akkor pont az adókártyám megérkeztéig, fogják élvezni a társaságom. Ami igazán érdekes, hogy egy-két román fickónak azért sikerült 23kg/órát csinálni. Tehát a villámkezű román megtesz egy 5 perces gyalogutat majd 25 perc alatt leszed egy teljes kocsinyi epret amit nekem egy délelőtt alatt sikerült és még leadni is van ideje ebben a 25 percben. Még szerencse, hogy én tudom, hogy a valódi fizetséget a Jóisten szabja ki és abból ők is fognak kapni. "No comment, no cry" Mindent összevetve hamar elkezdték birizgálni az egyetlen gyenge pontomat az igazságtalanságot. Nem aggódom, kussolok és fizetésnél majd levonom a konzekvenciát.

Holnap nem dolgozunk, amúgy sem lenne jó a korai kelés hiszen ma BL döntő. Jó estét Jó szurkolást!

Első nap a fóliasátorban

Reggel újra Jan várt bennünket, majd bemutatta az eperszedés rejtelmeit. Mindenki kap egy kicsi kocsit, a kicsi kocsin tálcák vannak, abba pedig 10db dobozka fér. Ezzel a menetfelszereléssel lehet elkezdeni a melót. A szabályok rendkívül egyszerűek: 1 centi szárnak kell maradni az epren, ami zöldes azt nem szabad leszedni, a többit már csak forma szerint kell szortírozni. Szépek az elsőosztályúak közé, a csúnyácskábbak meg a lekvárnak valóba. Mindenkinek saját vonalkódja van, azt rá kell ragasztani a dobozokra és a végén ez alapján összesítenek. Tehát, amint mindent megértettünk kiosztották, hogy melyik sort kell szedni és már nyomtuk is. Kb. másfél óra után jött egy szünet, ami persze nem jár egyedül, jött vele Jan is, aki be is jelentette, hogy mára ennyi. A reakcióm (a kurva életbe!) után nyilvánvalóvá vált, hogy legalább egy magyar szó van, ami teljes mértékben nemzetközi, már amennyire a kurva magyar szónak mondható. A véleményem azonban nem változtatott a tényen, hogy ezennel le lett rakva András első általam vezérelt sakkleckéinek alapja. Vissza is mentünk Andrással a karavánba és játszottunk. Annak ellenére, hogy az újonc csoportból mindenki haza lett küldve aznapra, csak mi ketten hagytuk el a terepet. A többiek, köztük a mi 3 magyar társunk is, úgy vélték, hogy mit nekik a góré szava, ők maradnak szedni. Olyan, délután egy körül jöhettek vissza a srácok. Jól megszedték a kocsijaikat. Csupán azt nem kalkulálták bele, hogy ha már egyszer szóltak, hogy mára vége, nem fognak még egyszer szólni, egyszerűen amit az után szedtek miután le kellett volna lépni, azt nem számolták bele az aznapi teljesítményükbe. A bizonyíték egyértelmű, mert minden du. kifüggesztenek egy papírt, hogy ki mennyit szedett és az ő nevük mellett is kb. annyi van mint az enyém mellett. Összességében elmondható, hogy ez egy tesztnap volt, hogy ne élesbe találgassuk, hogy melyik zöld, meg melyik milyen osztályba sorolható. Na de a gyakorlás még várat magára, mert a holnapi kiírás szerint újra: bags. A tesztnap nem mellékes eredménye:

Ez a világ legfinomabb epre amit valaha kóstoltam, olyan édes, hogy álmodni sem lehetne jobbat.

Miután kisakkoztuk magunkat és jól megebédeltünk (egy kis cheddar sajtos paradicsomszószos spagetti) felkerekedtünk, hogy vegyünk pár dolgot az elkövetkezendő időszakra. Az utóbbi napokban kipuhatoltuk az itteniektől, hogy miként lehet busszal eljutni Monifiethbe, (Mánifi) ami a legközelebbi település. Itt van az a Tesco amit már egyszer meghódítottunk. Tehát kisétáltunk a megállóhoz, majd ismét olyan dolognak lehettünk részesei ami otthon szinte elképzelhetetlen. Álltunk a megállóban és megpillantottunk a távolban egy embert kb. 500 méterre, akkor jött ki a házából. Elindult a megálló felé, ezzel mi konstatáltuk, hogy nem csak mi jövünk a buszhoz, tehát nem kell aggódnunk a menetrend miatt, merthogy e téren azért voltak hiányosságaink. Már rég máson témázgattunk, mikor a bácsi odaért és elkezdte elmondani nekünk, szerintem a megye összes buszmenetrendjét, aminek a lényege az volt, hogy ne várjunk mert innen, most nem fog menni busz. Nem mindent értettünk mert nagyon Skótul beszélt, de a lényeget igen. Ismét gyalogtúra lesz. Szóval ezt megtárgyaltuk majd a bácsi hátat fordított és visszaballagott a házikójába. Komolyan mondom sétált egy kilométert, hogy szóljon, hogy nem megy a busz. Ilyen is van...
Íme egy pár kép amit út közben rögzítettem:

Zsuzsa ezt, csak neked. Minden utcában van belőle legalább három. Imádják. Valószínűleg ezért, már tanulni is lehet rajta.

Úton Monifieth felé mindig társra lel az ember.

Ez nekem igazán Skótos

Egy kert a sok közül Monifitehben

Ui.: Köszi mindenkinek aki írt! Akinek nem sikerült és szeretett volna, az próbáljon regisztrálni, bejelentkezni, vagy a követésre kattintani a blog jobb oldali menüjében. Sajnos nem tudom pontosan, hogy kell, mert engem mint a blog tulaját máshogy kezel, és nem pont ugyanazt látom amit ti.

Akkor most mi is van a melóval?

Elmondom nektek, hogy mi van a melóval. Tegnap reggel egy edinburghi munkaközvetítőtől kijött a farmra 3 ember és elkészítették a papírjainkat az adókártyához. Ismét egy nagyon rendes fickóhoz kerültünk, ez is azt bizonyítja, hogy összességében a Skótok jó arcok. Két hét múlva lesz kész a kártyánk. Tehát letudtuk a kötelezőt és továbbra is tűkön ülve vártuk, hogy valaki végre közölje, hogy mikor kezdhetünk dolgozni. A várakozásunkat egy könnyed Chilli con carne elkészítésével múlattuk. Erről annyit kell tudni hogy itt a Chilli alap, nem pont ugyanolyan mint otthon. Még András is kínok közt küzdötte le, pedig ő aztán az önsanyargatás mintapéldánya. Egyébkén nem nehéz eltölteni az időt, mert az internettel való bármilyen kapcsolat napszakokat vesz igénybe. Sajnos ezen a téren sikerült tetten érni az első valótlan állítást ami a farmról szóló információs lapon van. Feketén-fehéren le van írva, hogy itt van net, valójában pedig innen nézve már nincs olyan színárnyalat, amely ezt bizonyítaná. ( Zoli! Itt azt mondják, hogy a Concordia intézte a netet és nem tudják miért nem működik. Csak azért írom ezt mert lehet, hogy máshol is előfordulhat ez a probléma.)
Addig-addig múlattuk az időt a semmittevéssel, (persze ez magában foglal egy kis ping-pongot, meg egy kis biliárdot) amíg a reménytől felbuzdulva, egyszer csak átmentünk a központi karavánba s lám ki van írva a magyar csapat a másnapi munkára. Munka leírása: bags. Szerintem aki nem tud angolul az is érzi, hogy ez nem sejteti a a világ legkönnyebb munkáját. No de sebaj, megörültünk, hogy lehet menni dolgozni. Gyorsan ki is csíptük magunkat a tollasbálba, én még meg akartam írni nektek mindezt de a mobilnet is olyan, hogy 0,00002bit / 3millió fényévvel működik. ("Utódaimat", óvnám attól, hogy az O2-nél vegyenek mobilnetet, (30 font)  mert ippenhogy lehet használni és az O2-es telefon kártya feltöltését is gondoljátok át, mert mi 15 fonttal töltöttük fel és kaptunk érte 100 perec ingyenes nemzetközi beszélgetést, bármely hálózatba, viszont van egy szolgáltató, a neve Lebara, akinél a nemzetközi telefonálás 1perc 1 penny. Mi sem nagyon akartuk elhinni, de egy magyar kőműves brigáddal utaztunk a repülőn és ők mondták, hogy ez a legjobb. Láttuk is a reklámját Dundeeban, tehát nem kamu. Egyébként nekünk azt mondta mindenki otthon, hogy a telefon elengedhetetlen. Kivéve ha farmon dolgozol, igazából semmi szükségem rá, csak azért jó mert haza tudok telefonálni)

Reggel csak úgy pattant kifele a szemünk.Természetesen Andrásban nem kell csalódni, ő olyan két-három órával hamarabb kel mint az átlag. Azt mondja ez nem rossz neki, de azért most itt horkol mellettem. (kicsit hangos). Szóval, egy kis reggeli, meg a reggeli kötelező és már kint is voltunk a gyülekezős helyszínen. Ez pont 10 méterre van a karavánunktól. Igen szerencsések vagyunk a szálláshelyünk szempontjából, mert az összes karaván a disznóólak és az emésztő között van kivéve kettőt, amelyek a központi illetve a ping-pongozós karaván között vannak. Ez utóbbiak egyikét birtokoljuk.

Ez nem tavacska :) Azért ennek a szaga biztonsággal áthatja az egész területet.

Tehát reggel gyorsba kiválogattak minket, hogy ki milyen munkára megy. Mi Janhoz kerültünk. Próbáltam a nyomában maradni, tudva, hogyha valamit mond én vagyok az egyetlen aki talán megtudja fejteni mi is lehet az. Amúgy András is elég jól érti már amit mondanak, (helyenként jobban mint én) csak a beszéddel kapcsolatban bátortalan még. Szóval megyünk mendegélünk Jannal és a következő beszélgetés zajli:

Jan - Where are you form
én  - From Hungary, and you?
Jan - From Slovakia.
Kis hatásszünet, majd
én  - Big frends.
Jan, én - hahahahahahahaha :)

Azt hiszem ez megadta az alaphangot. Még váltottunk így privátban egy pár szót a csabai kolbászról meg a halászléről, meg hogy hihetetlen, hogy létezik magyar vegetáriánus ember. :) Ezt nehezen emésztette. No, ott is voltunk a munkaterületen. (kb. 3 perc séta) Itt derült ki tehát, hogy a bags annyit tesz, hogy raklapokon vannak zsákok (kb. 10-15 kilós) amiben speckó föld van meg az eper, kezdeti stádiumban. A feladat annyi volt, hogy meg kellett ütögetni a zsákot, hogy fellazuljon a föld és letenni őket a helyükre, ha hiszitek ha nem, mindezt nem lassan kellett végrehajtani. Reggel 8-tól délután 3-ig tartott a meló, két 15 és egy 30 perces ebédszünettel. Természetesen a munka 3/4-ében esett az eső de legalább a szél nem fújt ami komoly újdonságnak számít. Jan tényleg nagyon rendes volt, mert amint meglátta, hogy jön a managger szólt, hogy most húzzunk bele, még olyan is volt, hogy beállt hozzánk segíteni és ha kicsit úgy maradtunk, elmagyarázta, hogy figyelni kell a kék kisbuszt (abban ül a managger) és ha jön, akkor kell keményen tolni. Szóval remélem Jannál maradunk mert rendkívül közvetlen és laza. Odajön, megkérdezi, hogy mindent értesz Tomi? Meg ilyen apróságok. Nem az van hogy ha valamit nem értek akkor hú de hülye vagyok mert nem vagyok perfekt 10 nyelvből. Összességében olyan volt a munka mint amire számítottunk, csak attól félek egy kicsit, hogy ha ezt a melót minimálbérrel számolják, akkor így, hogy hat órát dolgoztunk, pillanatok alatt felemésztenek a kamatok. Tehát remélem, hogy vagy lesz több meló, vagy egy kicsit jobb lóvét adnak, mert ha nem, akkor muszáj lesz koccolni, még akkor is ha nem akarunk. Ez még a jövő zenéje. Szerettem volna feltenni pár képet a munkánkról de meló közben nem vittem ki a gépet, most meg nem várhatjátok el, hogy kimenjek a zuhogó esőbe. Ugye?! Amint egy kicsit jobb idő lesz lefotózom, meg adós vagyok még a karavánok belsejével és lesz kép a távolban fellelhető golf pályáról is amit a "szegény" skótok zuhogó esőben, öntözőrendszerrel locsolna. (Na akkor ez mi egy magyar vegetáriánushoz képest?) :)


Ui.: Köszönet annak az egy, azaz egyetlen embernek, aki reagál a bejegyzésekre! Mert számít ám. A statisztika szerint egy nap alatt kb. 40-50-en olvassátok a blogot. (tök jó) Eszemben sincs panaszkodni csak úgy érzem megérdemli a kitüntetett figyelmet az az egy ember aki ír és ezzel egy kis hazai ízt csempész az életembe. Köszi Tes, sokat ad.

Mail-Tel

Itt mindig megtalálhatjátok az elérhetőségeimet

mail: somamtd@gmail.com
Tel: 07864391890

Enyhe célzásnak szánom, mellyel szeretném befagyasztani az egyoldalú kommunikációt. Nyugodtan lehet használni a blogot nektek is. Kommenteljetek bátran!

Waiting for...

Reggel hamar kiderült, hogy ma még nem dolgozunk mert a papírjainkat intézik. Amíg ez történt addig kicsit biliárdoztunk. Egyébként a papírokkal kapcsolatos beszélgetések úgy zajlanak, hogy átadjuk a kitöltött papírokat, majd Sandra (akiről majd küldök egy képet hátulról ha sikerül olyan fényképet készítenem amibe belefér. Egyébként szó nincs róla, hogy antipatikus lenne, de különleges egy szerzet.) hátat fordít nekünk és megjelenik órák múlva amikor is pont nulla százaléknyi kommunikációnak érzi szükségességét. Sebaj mert ilyenkor már ott szoktuk hagyni a helyszínt és később mindig utánunk küldi egyik csatlósát, hogy ezt meg azt még írjunk alá. Jött is ma az egyik remélhetőleg az utolsó papírokkal, melyeket aláírtunk de mint később kiderült ez sem jelentette még azt, hogy holnap dolgozni fogunk. Ki van írva a faliújságra, hogy az újonckák (akik mára már igen sokan lettek) 9:45- kor tudják átvenni az adókártyájukat, ennek birtokában tudjuk majd elkezdeni a munkát, talán szerdán. Ahogy én emlékszem ezt a kártyát általában igényléstől számítva több hétre küldik meg, tehát ha holnap tényleg meglesz akkor semmi okunk a panaszra. Amint a kártya megvan és van egy kis szabadidőnk, azért bemegyünk Dundeeba egy-két jobcenterbe, mert ennek a kártyának a birtokában errefelé szívesebben adnak munkát. Hátha találunk valami olyat ami közelebb áll a képességeinkhez és jobb a lóvé. Bár azt még nem tudjuk, hogy itt mennyit adnak. Az tuti, hogy augusztusig itt maradunk, mert ha előbb elmennénk kipattintanak a rendszerből és nem lenne több farm meló. Egyébként pár kilométerre van egy házikó ahol ki volt írva, hogy reflexológia, akupunktúra, meg hasonlók. Lehet, hogy itt az ideje angolosítani a kronobiológiai rendszeremet?!

Sajnos most nem készültek képek mert nem nagyon mozdultunk ki tegnap, mivel András belevetette magát az angol tanulásba én meg a nap nagy részében a blogot írtam, meg sziesztáztam mert utolért valami "klímaváltozási" nyavalya. Persze a 600 kilométeres szél meg a napi 10 órás eső is segített ebben. Azért még tegnap este összerántottunk itt két kis csapatot és ment a foci. Természetesen füves pályán, itt van 50 méterre. Összességében erre az időszakra leginkább a következő illik: Waiting for...

Csak, hogy ne mondjátok, hogy szűkmarkúan bánok a képekkel, itt van kettő az előző napiakból.

Asszimilálódás

A tegnapi nap leginkább arról szólt, hogy valahogy sikerüljön internetet varázsolni magunknak. Ami a farmon van enyhén szólva rapszodikusan működik, ezért elmentünk Dundeeba, hogy vegyünk mobil internetet. Ez megint egy kellemes sétát foglalt magában. Mehettünk volna busszal is de úgy gondoltuk, hogy így az elején legalább látjuk a tájat séta közben. Hát nézzétek ti is!

Beértünk Dundeeba, irány az ASDA, mert azt mondták, hogy ott lehet mobilnetet kapni. (ez nem igaz) A másik úti cél egy fényképeket előhívó bármilyen kereskedelmi egység volt, (ez van az ASDA-ban) :) mert természetesen amikor leszálltunk András bőröndjét nem elhanyagolható törésekkel vettük át. Reklamáltunk, írtak jegyzőkönyvet vagy mit, és le kellett fotóznunk a sérülés és ezeket visszaküldeni a megadott címre. Találtunk is egy nagyon jó helyet. Van egy automata, rá lehet csatlakoztatni bármilyen eszközt, kiválasztottuk a kívánt képeket, erre ő nyomott egy blokkot, azzal odamentünk a nénihez és egy óra múlva már mehettünk is a képekért. Ezt 3db képpel tettük meg de megtehettük volna háromszázzal is. Ez mondjuk hiányzik otthonról, szerintem. Vagy nem?

Azért itt elkövettünk egy apró hibát, ugyanis a fényképezőt úgy ott hagytuk a pulton mint a szél, majd mikor egy óra múlva visszamentünk még nem tudva hogy hiányunk van, teljes nyugalommal kifizettük a képeket és már távoztunk is. Később visszaemlékezve, amikor a zsebemet tapogattam a gép után, bevillant, hogy a mi gépünk bizony ott volt a pulton. Ekkorra már Dundee belvárosában voltunk (kb. 5km gyalogútra) erről sajnos nem tudok képeket mutatni, érthető okokból. Megvettük a mobilnetet, igen kalandos volt ahogy megértettük egymást az eladóval de végül csak sikerült, csak azt nem annyira értette meg, hogy mi a problémám azzal, hogy a mobilnetet csak neten keresztül lehet feltölteni. :D Megvettem megköszöntem majd átmentem egy másik ugyanolyan boltba tovább informálódni, mert ez így nem annyira tűnt megoldásnak. Itt egy nagyon kedves kis Bigmac alakú hölgy végül elintézte hogy a magyar bankkártyámmal ki tudtam fizetni a feltöltést. Ennek köszönhető, hogy most olvashatjátok ezeket a sorokat. Közben az előbb szóltak, hogy az itteni netet most javítják, tehát holnaptól talán normál sebességgel nyomhatjuk a böngészést. Tehát miután realizáltuk hogy nincs fényképező és minden mást elintéztünk visszamentünk a fényképezőért, ami egy fél délutánt figyelt egy pulton majd a biztonságiak eltették és a kétségbeesett Tomika arcát látva egy dedikációért cserébe már vissza is adták. Hogy felmerült-e valakinek a fejében, hogy eltulajdonítsa a gépünket a pultról?!...

A mai napot főzőcskézéssel töltöttük mert eddig még nem ettünk normálisan, Szóval volt hagymaleves, nagyon finom tejszínnel meg rántott cukkini sült krumplival. Közben egy kis formula 1 nézés, most meg sziesztázunk. András alszik én meg írok. Még nem tudjuk, hogy holnap fogunk e dolgozni, majd reggel mondják meg. Az sem nagyon tiszta, hogy mit fogunk csinálni mert van egy faliújság amin vezetve van, hogy adott héten kinek mit kell dolgozni és a szedés csak lányoknak van kiosztva. lehet öntözés, ültetés, csomagolás, traktorozás, fűnyírás és még ki tudja mi mindent lehet itt csinálni. Íme egy-két kép a munkaterület egy részéről. (töredéke)

Kb. azt látjuk a a szállásról kilépve ami az előbbi képen van

A kisiskolások

Nem szaladgálunk ám csak úgy ki az iskolából a tök üres utcára. :)

Arrive

Kellemes napot kívánok minden kedves olvasónak. Köszönet érte, hogy megtiszteltek az érdeklődésetekkel. Tehát kezdjük az elején: Liszt Ferenc reptér, 50 fok, vagy lehet, hogy csak a jelen hőmérsékleti viszonyok tornásszák fel emlékeimben a hazai higanyszálakat?! Itt már sikerült is kialakítani a Hungarian Teamet, 3 nem túlságosan bonyolult csávó csatlakozott, hozzánk. Azért van ami közös bennünk: hitelek, tartozások,elvesztett házak, lakások, bioboltok, stb. Tehát mindenki egyértelműen a lóvé miatt jött. Így hát remélem, hogy senkinek nem lesz büdös a munka, mert nem kívánom, hogy egy ember miatt lehurrogják a magyar csapatot.
Reptéren minden tökéletesen működött, leszámítva, hogy majd le rohadt rólam a lenge kis rövidnacim is. Miután felszálltunk már volt bennem az az érzés, hogy de jó lenne beleülni egy Ferrariba. Az út 3 óra volt, majd a leszállás után, hamar kiderült, hogy ha a szót kell vinni, a társaim minden esetben teret engednek az érvényesülési vágyaimnak. Azt mondták, hogy egy ember elég aki tud egy csapatból angolul de álmomban sem gondoltam volna, hogy az én leszek. Szerencsére azért mindent el lehet intézni, mert a skót olyan, hogy addig nem enged utadra amíg nem bizonyosodott meg róla, hogy amit szeretnél azt meg is kaptad. Ez ráragadt az itt dolgozó vendégmunkásokra is. Landolás után nem annyira volt kellemes a beizzadt rövidnadrágba leszállni a gépről. Kb 60km/órás szél fogadott, ami mondhatni azóta is állandó. Az eső nem gáz, minden nap esik de szakaszosan és nagyon apró szemű. Azért a ruházatot kicsit melegebbre kellett volna intézni, mert itt semmire nincs szükség ami rövid. Már most a kabát és a téli sapka az alap viseletem, ezt néha furcsa szemmel nézik a tizenéves miniszoknyás toppocskás kislányok, de szerintem ők a hülyék :)

Leszállás után egy busz út, egy vonat út (3 átszállással) némi gyaloglás és egy kis taxizás várt ránk. A közlekedési eszközök szinte koppra ugyanannyiba kerülnek mint otthon. A taxist megkértük, hogy vigyen el valami boltba, mert hát csak nem fogunk sör nélkül megérkezni! Tehát bementünk egy ASDA-ba ami kb ugyanaz mint a TESCO csak ez egy Amerikai cég és az egész olyan amerikásabb. Annyiból gáz, hogy mivel amerikásabb így hamar beleszaladtunk az édes kenyérbe, és a cukormentes tejfő beszerzése is igen komoly nehézségeket okozott.
Bevásároltunk, ez egyébként már Dundeeban történt, aztán mentünk a farmra. Kb. 10 km Dundeetól. Valami este 9-10 körül érkeztünk meg. Michael fogadott minket aki lengyel és supervisori titulusa van, ami jelen helyzetben, szabad fordításban annyit tesz hogy ő itt az egyik főcsicskás. Tehát amikor megérkeztünk máris próbálta érzékeltetni, hogy ő itt valaki. Kicsit lejjebb szállt a magas lóról mikor érzékelte, hogy az én sekélyes angol tudásom azért időnként lövi az övét. Megmutatta a szállást, mi meg megmutattuk neki, hogy van egy-két problémánk. Pl. annyira nem jó, hogy kilóg a fél aljzat a falból, és azért csak a fél, mert a másik fele nincs meg. Erre a reakciója az volt hogy tudunk venni 2 fontért bárhol. Ettől a pillanattól kezdve az anyukája is gyakrabban került szóba, persze csak miután széles mosollyal búcsút vettünk aznapra egymástól. Azóta találtunk még ilyen érdekességeket, hogy beszakad az ágy meg szétcsúszik a lefolyócső, de ez kell, mert így legalább András ki tudja élni az építkezési hajlamait. Szóval a szállás nem 5*-os de nem panaszkodunk, igazából szinte minden megvan benne ami szükséges. Van 3 kis szoba meg egy nagyobb, konyha, kis étkező, wc, fürdő. Azért ha belegondolok már lehet, hogy túlzás lenne többet várni egy lakókocsitól. Így néznek ki:

Másnap találkoztunk Sandrával aki már egy igazi Skót, minden nap MC-ban zabáló 40-es hordó. Ennek ellenére azért elég jól szót lehet vele érteni, csak nagy ívbe szarik ránk, meg a dolgainkra. Ezt azoknak írom akik majd ez alapján a blog alapján akarnak majd tájékozódni a Concordiás munkákról. Tehát a tapasztalat az , hogy itt senkit nem érdekel, hogy esetleg 3000kmre az otthonától az ember nem mindent tud gördülékenyen intézni. Tehát igazából semmit nem tudunk a munkáról vagy az itteni alap tudnivalókról, mert nem érzik úgy, hogy bármilyen segítséget kell nyújtaniuk anélkül, hogy kérnénk.
No tehát a papírjainkat elrendezték, majd elmentünk bevásárolni a legközelebbi Tescoba ami röpke 10km volt oda meg ugyanennyi vissza. Pl. ezt hiányoltuk, hogy mondta Sandra, hogy szoktak bemenni saját busszal Dundeeba de most nem megy, úgyhogy ezzel ez az ügy le is van zárva. Azóta sem merült fel senkiben, hogy vajon a magyar gyerekek mit esznek napok óta...
Amíg elmentünk a Tescoba (ami kb. a tengerparton van) készítettünk is egy pár fotót erről az "ingerszegény környezetről" ;) íme: