Arrive

Kellemes napot kívánok minden kedves olvasónak. Köszönet érte, hogy megtiszteltek az érdeklődésetekkel. Tehát kezdjük az elején: Liszt Ferenc reptér, 50 fok, vagy lehet, hogy csak a jelen hőmérsékleti viszonyok tornásszák fel emlékeimben a hazai higanyszálakat?! Itt már sikerült is kialakítani a Hungarian Teamet, 3 nem túlságosan bonyolult csávó csatlakozott, hozzánk. Azért van ami közös bennünk: hitelek, tartozások,elvesztett házak, lakások, bioboltok, stb. Tehát mindenki egyértelműen a lóvé miatt jött. Így hát remélem, hogy senkinek nem lesz büdös a munka, mert nem kívánom, hogy egy ember miatt lehurrogják a magyar csapatot.
Reptéren minden tökéletesen működött, leszámítva, hogy majd le rohadt rólam a lenge kis rövidnacim is. Miután felszálltunk már volt bennem az az érzés, hogy de jó lenne beleülni egy Ferrariba. Az út 3 óra volt, majd a leszállás után, hamar kiderült, hogy ha a szót kell vinni, a társaim minden esetben teret engednek az érvényesülési vágyaimnak. Azt mondták, hogy egy ember elég aki tud egy csapatból angolul de álmomban sem gondoltam volna, hogy az én leszek. Szerencsére azért mindent el lehet intézni, mert a skót olyan, hogy addig nem enged utadra amíg nem bizonyosodott meg róla, hogy amit szeretnél azt meg is kaptad. Ez ráragadt az itt dolgozó vendégmunkásokra is. Landolás után nem annyira volt kellemes a beizzadt rövidnadrágba leszállni a gépről. Kb 60km/órás szél fogadott, ami mondhatni azóta is állandó. Az eső nem gáz, minden nap esik de szakaszosan és nagyon apró szemű. Azért a ruházatot kicsit melegebbre kellett volna intézni, mert itt semmire nincs szükség ami rövid. Már most a kabát és a téli sapka az alap viseletem, ezt néha furcsa szemmel nézik a tizenéves miniszoknyás toppocskás kislányok, de szerintem ők a hülyék :)

Leszállás után egy busz út, egy vonat út (3 átszállással) némi gyaloglás és egy kis taxizás várt ránk. A közlekedési eszközök szinte koppra ugyanannyiba kerülnek mint otthon. A taxist megkértük, hogy vigyen el valami boltba, mert hát csak nem fogunk sör nélkül megérkezni! Tehát bementünk egy ASDA-ba ami kb ugyanaz mint a TESCO csak ez egy Amerikai cég és az egész olyan amerikásabb. Annyiból gáz, hogy mivel amerikásabb így hamar beleszaladtunk az édes kenyérbe, és a cukormentes tejfő beszerzése is igen komoly nehézségeket okozott.
Bevásároltunk, ez egyébként már Dundeeban történt, aztán mentünk a farmra. Kb. 10 km Dundeetól. Valami este 9-10 körül érkeztünk meg. Michael fogadott minket aki lengyel és supervisori titulusa van, ami jelen helyzetben, szabad fordításban annyit tesz hogy ő itt az egyik főcsicskás. Tehát amikor megérkeztünk máris próbálta érzékeltetni, hogy ő itt valaki. Kicsit lejjebb szállt a magas lóról mikor érzékelte, hogy az én sekélyes angol tudásom azért időnként lövi az övét. Megmutatta a szállást, mi meg megmutattuk neki, hogy van egy-két problémánk. Pl. annyira nem jó, hogy kilóg a fél aljzat a falból, és azért csak a fél, mert a másik fele nincs meg. Erre a reakciója az volt hogy tudunk venni 2 fontért bárhol. Ettől a pillanattól kezdve az anyukája is gyakrabban került szóba, persze csak miután széles mosollyal búcsút vettünk aznapra egymástól. Azóta találtunk még ilyen érdekességeket, hogy beszakad az ágy meg szétcsúszik a lefolyócső, de ez kell, mert így legalább András ki tudja élni az építkezési hajlamait. Szóval a szállás nem 5*-os de nem panaszkodunk, igazából szinte minden megvan benne ami szükséges. Van 3 kis szoba meg egy nagyobb, konyha, kis étkező, wc, fürdő. Azért ha belegondolok már lehet, hogy túlzás lenne többet várni egy lakókocsitól. Így néznek ki:

Másnap találkoztunk Sandrával aki már egy igazi Skót, minden nap MC-ban zabáló 40-es hordó. Ennek ellenére azért elég jól szót lehet vele érteni, csak nagy ívbe szarik ránk, meg a dolgainkra. Ezt azoknak írom akik majd ez alapján a blog alapján akarnak majd tájékozódni a Concordiás munkákról. Tehát a tapasztalat az , hogy itt senkit nem érdekel, hogy esetleg 3000kmre az otthonától az ember nem mindent tud gördülékenyen intézni. Tehát igazából semmit nem tudunk a munkáról vagy az itteni alap tudnivalókról, mert nem érzik úgy, hogy bármilyen segítséget kell nyújtaniuk anélkül, hogy kérnénk.
No tehát a papírjainkat elrendezték, majd elmentünk bevásárolni a legközelebbi Tescoba ami röpke 10km volt oda meg ugyanennyi vissza. Pl. ezt hiányoltuk, hogy mondta Sandra, hogy szoktak bemenni saját busszal Dundeeba de most nem megy, úgyhogy ezzel ez az ügy le is van zárva. Azóta sem merült fel senkiben, hogy vajon a magyar gyerekek mit esznek napok óta...
Amíg elmentünk a Tescoba (ami kb. a tengerparton van) készítettünk is egy pár fotót erről az "ingerszegény környezetről" ;) íme: