A rutinszerzés napjai

Így szombat délután, ismét összegyűlt annyi történés a mi kis farméletünkben, hogy újra áthassa az intenzív klaviatúra zaj a karavánunkat. Ami a legfontosabb, (az az itteni valuta) :) hogy mindkét nap voltunk dolgozni. Tegnap megint a zsákpakolás témakörben kellett maradandót nyújtanunk. Kezdésnek sikerült kb. 10 percel a gyülekező előtt felébrednem, mert elfelejtettem megnézni előző nap, hogy hánykor van a kezdés és kiderült, hogy aznap egy órával hamarabb van. Nyilván András már ekkor visszafelé jött a borotválkozásból és így kiszúrta, hogy kicsit nagy a tülekedés a helyszínen ahol egy óra múlva kellene gyülekezni. Sebtiben összekaptuk magunkat, s jómagam elmondhatom, hogy az ébredésem után negyed órával már zsákot pakoltam. Andrással ketten egy lengyel brigádhoz csapódtunk és így alkottunk egy csapatot. Én jobban éreztem magam velük, mint a múltkor a magyar srácokkal. Cserébe viszont kaptunk egy román gyereket Jan helyett aki mondhatni, pont az ellentéte Jannak. Úgy vélem, komoly szerencsénk, hogy nem beszélünk perfekt angolul, mert ahogy Andrást, és magamat ismerem, lehet, hogy ez lett volna az utolsó napunk a farmon. Nem lenne különösebb gáz a csávóval, mert nem csicskáztat vagy hasonló. Csupán a stílusa olyan, hogy amikor ránéz az ember azt várja, hogy szólaljon már meg, mert valaminek javítania kellene ezen a förtelmes képen, de nem. Az alap hangsúlya azt sugallja, hogy hajlandó vagyok elmondani, mit kell csinálni, de legjobb lenne ha nem úgy csinálnátok mert akkor jól elmondhatom a magamét és akkor talán kibírok még egy napot anélkül, hogy magamba roskadnék, hogy mekkora senki vagyok. Összességében, érezni rajta, hogy ez a világ úgy van összerakva, hogyha valakit szemen szeretnél köpni, vagy a fogai közé állítani egy baseball ütőt, akkor ő az az ember akit erre teremtett az Isten. Ilyet is teremt, nekem elmondta ;) No tehát mindennek ellenére, mondhatni gördülékenyen eltelt az az 5 óra amit tegnap munkára szántak. Ezalatt a magyar delegáció fennmaradó része a fóliasátrakat építgette egy távoli helyszínen, amiről eddig még nem tudtunk és az elmondásaik szerint ott kb. még egyszer annyi eper van mint itt. Ebből arra következtettünk, hogy idővel lesz itt munka bőven, mármint amikor mindez elkezd beérni. Tegnapra viszont ennyi jutott a melóból, majd jött a nagy főzőcskézés. Zöldségleves és rizottó volt a menü. Este aprócska reményekkel telve, majd kellemesen csalódva vettük tudomásul, hogy szombaton is dolgozhatunk. Start 6:00.

Nem késett a reggel, hiába vártam. Kiborított az ágyból és mire magamhoz tértem már a román gyerek üvöltözte el magának, (mert mindenki tudja, hogy azért kell elmondania, hogy magának megfeleljen, ez gyönyörűen látszik az arcokon) hogy nem szedünk zöld epret, meg ilyenek. Kocsik összeállítása, és már lehetett is szedni. Ez a rész nem volt túl eseménydús, mindenki kapott egy sort aztán azt kellett lecsupaszítani. olyan 11 körül végeztünk. Jómagam 5 és fél tálcával szedtem ami olyan 55-60 doboznyi. A meglepetés akkor ért amikor ma délután megnéztem az eredményeket és a 2,4 kg/órámmal sikerült tök utolsónak lenni a mintegy 80 emberből. A meglepő nem csupán ez volt, mert oké magamba nézek és legközelebb keményebb leszek, de az hogy mi magyarok  nagyjából ugyanannyit szedtünk rekeszre és ennek ellenére igen komoly különbségek vannak a mennyiségekben az már nem annyira tetszik. András pl. ugyanannyit adott le mint én, 5 vagy 6 rekeszt és neki 5kg/óra az eredménye. Tehát mindent összevetve a román számolóművészünk szerint András például belerakott 5 rekeszbe 25 kilót, teljesen megpakolva, én meg szintén teljesen megpakolva (ami látszott) 10,2 kilót. Na ez az amit nem sok napig fognak csináltatni velem. Továbbra is fenntartom a lehetőségét, hogy én hibáztam valamit (bár nem tudom mit, talán elfújta a szél a címkémet, egy kis segítséggel) de ha ez rendszeres lesz akkor pont az adókártyám megérkeztéig, fogják élvezni a társaságom. Ami igazán érdekes, hogy egy-két román fickónak azért sikerült 23kg/órát csinálni. Tehát a villámkezű román megtesz egy 5 perces gyalogutat majd 25 perc alatt leszed egy teljes kocsinyi epret amit nekem egy délelőtt alatt sikerült és még leadni is van ideje ebben a 25 percben. Még szerencse, hogy én tudom, hogy a valódi fizetséget a Jóisten szabja ki és abból ők is fognak kapni. "No comment, no cry" Mindent összevetve hamar elkezdték birizgálni az egyetlen gyenge pontomat az igazságtalanságot. Nem aggódom, kussolok és fizetésnél majd levonom a konzekvenciát.

Holnap nem dolgozunk, amúgy sem lenne jó a korai kelés hiszen ma BL döntő. Jó estét Jó szurkolást!