Rendkívüli napokon vagyunk túl. Még most is sikerült, újabb munkamenetekkel megismerkednünk. Az egyik nap, a szedés után, engem még elhívott a góré egy másik lengyel gyerekkel permetezni a gyomot az eper alatt. Rémesen egyszerű feladat, egy nem kis méretű permetezőből jön a spricc, a fiúkáknak meg oda kell tartani a gaznak, a cső végén kialakított tölcsér szerű képződményt. Ja és sétálni közben. Lehet mellé mantrákat dúdolászni, főleg ha az ember társa kimeríti angol tudását annyiban, hogy fél óránként dob egy ilyet: Good work? Ezek a feladatok fekszenek, de sajnos nem sokat kapunk ezekből, helyesebben a többiek semennyit, csupán én vagyok néha abban a kiváltságos helyzetben, hogy vállalhassam ezeket az álom munkákat. Azért a többieknek is jutott egy új munkafázis, nem mintha egy percig is tudtunk volna örülni neki. Következő a tennivaló: Azokba a zsákokba, amelyeket láthattatok a fényképen, egy arra kialakított szerszámmal kell belenyomkodni a palántákat. Igazán kellemes feladatnak gondolnám mindezt, abban az esetben, ha nem zuhogna közben egész nap az eső a nyakamba, mint azt tegnap tette, vagy ha nem a fagyott palánta kösziklává dermedt gyökerét kellene hajtogatni, hogy beleférjen a zsákba. A lázadásom, amely arra irányult, hogy ugyan kapcsolják már ki az esőztetőt, amíg palántázgatunk, süket fülekre talált, az aktuális supervisor néninél. A managgert kellett megvárni, hogy kikapcsolja a rendszert. Nem olyan egyszerű ám ez, kellene hozzá a 60-as IQ. Mára ugyanez jutott, csak már napsütésben, de ez sajnos nem változtat a palánta állapotán. Holnap viszont nem dolgozunk és mielőtt megfordulna a fejekben, hogy persze, mert pünkösd van, elmondom, hogy a fél banda azért dolgozik. (lehet, hogy búcsúzáskor egy munkavédelmist azért rászabadítok a helyszínre) Pontosan nem tudom, hogy működnek itt a dolgok, de gyanítom, hogy Dundeeban minden zárva lesz, így hát kaptunk egy napot amikor didereghetünk a leheletünk tiszta látszatának háttért biztosító lakókocsiban. ÁÁÁÁ, nincs gond a fűtéssel... :) A körülmények ellenére, a helyenként kimagasló humorral megáldott társaságunk jól elszórakoztatja egymást. Janról, rég esett szó. Igen tanulékony fickó, már magyarul mondja a számokat, hogy kinek melyik sorba kell menni a szedésnél, és más szavakat is oda-oda mondogat időnként. Nem tudom, honnan tanulja mert, mi nem tanítottuk. Vele tényleg jól ki lehet jönni, meg van még egy pár ember, leginkább a lázongó fajtából, akik jó arcok. A román gépek szinte teljesen külön kolóniát alkotnak.
Munkakeresésben kissé alulmúljuk az önmagunknak állított mércét. Tegnap például délután négykor lefeküdtem aludni és arra eszméltem reggel 5-kor, hogy kelni kell. András jobban bírta, még nyolc körül átpillantottam az ágy másik oldalára és láttam, hogy nézegeti a melókat, majd fél óra múlva azt látom, hogy a képernyőkímélőt nézi. (csukott szemmel) Legutóbb amikor Dundeeban voltunk, megálltunk egy alternatív orvoslással, foglalkozó üzlet előtt, egy plázában. Gondoltam odaadom az önéletrajzomat, de hosszú percekig nem jött ki senki, így hát letettem az asztalra. Reményeim szerint az a hívás amit sajnos, nem vettem észre pénteken, talán onnan jött. Örülnék neki ha újra hívnának, és onnan hívnának. Gondoltam rá hogy visszahívom, de aznap már késő volt azóta meg hétvége, meg ünnep van, és egyébként sem mondhatom el, hogy nincs bennem egy parányi félsz sem, egy esetleges angolul folytatott telefonbeszélgetéssel kapcsolatban. Erősebb túlzással mondhatom, Andrással rettegünk az első telefonhívástól. Bár szívesen kapnám fel egy állásajánlatra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése