...and the end

Újra eltelt két nap, meg egy fél és egyesek már lázadoznak, hogy mi ez a rémületes pangás a bejegyzéseimben. Ez lenne a követendő példa! :)
Ott hagytuk abba, hogy mentünk tapeselni tegnapelőtt. Ahogy gyanítottam, ez a pántszalagokkal való játszadozást jelenti. Reggel egy kisbusszal elvittek minket, az eddig még nem látott másik helyszínre. Itt még kezdeti stádiumban van az eper, ami annyit tesz, hogy éppen kikukucskálnak az eperlevelek a zsákokból. Ezek a zsákok, egy idős román bácsi kókány hegesztési munkáján fekszenek. A feladatunk az volt, hogy a betonvas szerkezetből kiálló kis tíz centis darabra, kifeszítsük a pántot, majd egy pántológéppel rögzítsük azt. A mai bejegyzés, terv szerint több ponton fog olyan részeket tartalmazni, amely rámutat, arra miként is képzelik el errefelé, az elvárások valamint a munkáltató által nyújtott semmi közti "párhuzamot", vagy éppen a munkavállalóhoz való hozzáállást. Álljon itt az első: Az ugye alapvető, hogy nem adunk munkavédelmi kesztyűt egy olyan munkához, ami arról szól, hogy izomból húzni kell egy 1 centi széles, "emberi erőtől el nem szakadó" 1mm vastagságú műanyag szalagot, ami szanaszét vágja az ember kezét. Azt pedig szintén jobban tesszük ha megszokjuk, hogy a "kimagasló minőségi munka" eredményeként amint, feszíti az ember a pántot, bele kell kalkulálni, hogy letörik az a bizonyos 10 centis vasdarab, és az már zsákbamacska, hogy ahogy húzza az ember maga felé, hol is fogja eltalálni. Egy páros egy négy órás munkanap alatt 3-4 repülő vasdarabbal kell találkozzon. (Massa is elrettenne a szitutól). András kapott is egy szépet a kezére. Szerencsére engem kimentett atyánk az elrettentő helyzetből. Én külön feladatot kaptam: ahol beszakadt a fél sor, a minőségi munka folytán, azt kellett lepakolnom, hogy a bácsi újra próbálkozhasson. Ez a munka leginkább sétálgatással járt, mert igen nagy területről van szó. Így történt, hogy alkalmam nyílt egy-két Kispál nótát reptetni a skót szellővel. Tehát megint muti munka volt, délben már itthon is voltunk. Délután páros ping-pong meccseket rendeztünk, végre András is átmerészkedett a ping-pongdába. Este 8 körül még megnéztük a másnapi kiírást, amely a másnap reggel 5 órai kezdésről tájékoztatott.

Reggel hamar kiderült, hogy valami félretájékoztatásban van részünk, mert 4:30-kor már indult mindenki szedni. Bementünk a közös helységbe és ekkorra már az volt bent kiírva, hogy kezdés 4:30. Tehát nem elég ha este nyolckor megnézi az ember a kiírást, mert lehet, hogy úgy tartja kedvük, hogy este 11-kor változtatnak, de hajnal négykor azért már álljon kint az ember. Mostanra egyébként egyértelművé vált, hogy a magyar csapat tájékoztatása, bármilyen szinten nyugodtan elhanyagolható az itt jelenlévők számára. Szóval a kis hacacáré ellenére, villám léptekkel keveredtünk ki a fóliákhoz. 11:45-ig szedtünk, iszonyatos melegben. Skóciában tegnapelőtt hőségriadó volt, mert átléptük a 20-25 fokot. Nem vicc! Tegnapra azonban már tényleg erősödött a meleg és a fóliában szerintem 50 fok is volt. Délután háromig szünet volt majd újrakezdtük este 20:30-ig. Nap közben aki alul teljesített azt hazaküldték, közülünk megint mennie kellett a két srácnak, akinek a múltkor is, ennek eredményeként legközelebb amikor mi szedünk ők bagselnek. Első lázadásomról is tanúbizonyságot tettem, miután megpillantottam egy román csávót kb. 10 kosárral a kocsiján, annak ellenére, hogy minden reggel elmondják, hogy aki 5-nél többet visz egyszerre az aznapra befejezte a melót. Szóval a csávó rohan a 10 kosárral én meg jó hangosan utána szóltam hogy: Öt kosár mi?! Király vagy. És úgy is nézett vissza, hogy látszott rajta, hogy ő most ettől király. Andrással szóltunk Jannak, hogy ez nem éppen fair, de azt mondta, hogy ő nem tud mit tenni, mert a mert a sokat emlegetett, román csávó a góré. Aztán mikor szünetben újra összekeveredtünk Jannal és felfigyelt a picsa szóra (mert ezt érti, meg azt, hogy gyere baszni a kukoricásba) :), amint Andrással elemeztük a helyzetet, elmondtam neki, hogy így engem sem érdekel, a következő körben 20 kosárral fogok menni. Ezt megelőzendő, meg hogy utána hazaküldjenek, Jan szólt az üggyel kapcsolatban és rögtön lehetett mindenkinek 7 tálcát vinni. A végeredmény 61 font, ami nem lenne rossz, csak ha utánaszámoltok és lebontjátok órára, akkor nem jön ki a 6 fontos órabér, ami a minimálbér. Ezt onnan is tudtuk meg mert tegnap megjött az összesítő és kiderült belőle, hogy annyit kerestünk, amennyi ki volt írva a nevek mellett és nem többet. A szállást levonva 129 font volt a heti fizetésem, ezzel jómagam vezetem a magyar teamet. Összességében mindez elegendő volt, hogy meghozzuk Andrással a döntést amely engedélyezte, hogy a fent megtekinthető címet kapja a bejegyzés. Mostantól intenzív munkakeresésbe kezdünk és amint megjön az adókártya és van hova, már lépünk is. Este 10-kor még kiírták, hogy szerveznek egy utat Dundeeba, az ASDA-ba 10:30-ra. Komoly esélyünk volt, hogy mehessünk. Igazából románokkal volt teli, talán nem is vágytam volna menni velük, csak a hűtőnk nem automata újratöltős... No de lassan megajándékozom magam a jég hátán is megélő titulussal, mert összeszedtem ismereteimet, majd kis keresgélés, meg egy kis logika segítségével megtaláltam az ASDA házhoz szállítós oldalát, beregisztráltam a lakókocsinkat (mert még azt is belehetett) és leadtuk a rendelést. Hétfőn este jön az áru, alig várom a román arcokat, ahogy megjelenik az ASDA kocsija a lakókocsink előtt és talán 5 lépést is kell majd tennem a cuccért. HÁHÁHÁ 10-es IQ-val ilyet nem lenne egyszerű megszervezni. Szóval a távozásunk igen valószínű, a módja még képlékeny. Volt egy ötletem, amit András finomított, miszerint amikor már tudunk hova menni, írunk egy felmondólevelet 3 példányban, amiben részletezzük az okokat (nem kell majd sokat gondolkodni rajta) és a harmadik példányt elküldjük a Concordiának. (Aki ezeket a farmmunkákat szervezi) Így talán nem kerülünk feketelistára a Concordiánál az idő előtti lelépés ellenére. (Zoli! Jó lenne ha privátban tudnánk beszélni róla, hogy mi a véleményed ezzel kapcsolatban.)