Reload

Eltelt egy pár nap, mióta utoljára írtam. Nem mondanám, hogy feszültségmentes napok voltak. Egyre inkább kezdett bosszús lenni a hangulat a karavánunkban, már odáig eljutottunk, hogy elkezdjünk adatokat gyűjteni eme mocskos rendszer bebuktatásához. Ezalatt a munkanapjainkon is meglátszott rajtunk, hogy nem teljesen vagyunk elégedettek az itteni dolgokkal. Bizonyos időközönként, más-más emberből pattant ki a "na most már elég legyen" indulat. Egymást nyugtatgattuk, hogy ne akadjunk ki, hanem szépen csendben gyűjtsük az adatokat a farmmal szemben. Nehéz volt az indulatokkal bánni, leginkább nekem, mert én vagyok az a csapatból aki el tudja mondani, ha valami problémája van. Persze megtörtént, hogy a managger kihúzta a gyufát, amikor vittem leadni az epret és mielőtt lescannelték volna elkezdett csemegézni belőle. Ezt nem bírtam megállni szó nélkül, de kerülve a komolyabb konfliktust, csupán felhívtam rá a figyelmét, hogy az az én eprem. Furcsán nézett, nem nagyon mer itt senki beszólogatni neki. Szóval, mikor már végképp "tűkön táncolt a lufi" rájöttünk, hogy az igazi probléma velünk van, mert meg kellene tanulni értelmezni a fizetési papírt és máris kiderülne, hogy ha kevesebbet keresünk a teljesítménnyel, mint amennyi a minimál órabér lenne, akkor feltöltik a fizetést a minimál órabérre. Így már messze nem annyira rossz a helyzet. Ez sem jelenti azt, hogy eleget fogunk keresni, mert nem túl sok órát dolgozunk, viszont 800-900 font körül összejönni látszik egy hónapban. Ez onnan nézve, ahol ti ültök, azért nem olyan rossz pénz.

Az utóbbi napokban túlzottan sok szabadidőnk volt, de ebből azt is leszűrtük, hogy ez azért van, mert nem akarnak többet dolgoztatni 40 óránál egy héten mert akkor túlórát kellene fizetni. A szabadidőnket annak szenteltük, hogy bemenjünk Dundeeba, immár nem elhagyva a fényképezőt, egy kis munka keresés, városnézés és mint utóbb kiderült egy kis vásárlás céljából is. Ez annyi tesz, hogy amint visszajött a tradicionális Skót időjárás, (nem kellett rá sokat várni) és megéreztem, hogy folyik be a cipőmön a víz, muszáj voltam venni egy csodálatos Lonsdale cipőt, és kifizetni érte 20 fontot. Ha már ilyen helyen voltunk vettem egy széldzsekit is. (8 font, vicc) Elmentünk egy jobcenterbe, ahol lehetett egy automatán válogatni a munkák közül és azok részleteit helyben kinyomtatni. Ez valójában a munkaügyi központnak felel meg. Amikor megkérdeztem, hogy ki tudják-e nyomtatni az önéletrajzainkat, átküldtek egy másik helyre, pár sarokkal odébb, hogy majd ott segítenek. Fogalmunk sem volt, hogy hova megyünk de mentünk. Már nem tudom a hely nevét, de a lényege annyi, hogy bemegy az ember kitölt egy papírt (ki vagyok meg ilyesmi) és le lehet ülni számítógépekhez és ott megírni az önéletrajzot, bemutatkozó levelet és ki is lehet nyomtatni. Itt újra szembesültünk a végtelenül szimpatikus skót mentalitással. Egy hölgy rendkívüli szívélyességgel, végignézte az irományainkat és átformálta, hogy még vonzóbb legyen. Mindezt zárás előtt 10 percel. Nem a pofákat vágta, hanem azon gondolkodott, hogy lehetne még ütősebb pl. a bemutatkozó levelem. Azt is említette, hogy akár minden egyes állásinterjú előtt bemehetünk és segít felkészülni ilyen szempontból. Mondanom sem kell, hogy a tizen-huszon mennyiségű nyomtatványainkért nem kellett fizetnünk egy pennyt sem. Tehát újra megcsapott mindkettőnket az a légkör amiért jöttünk, és amit a farmon nem nagyon lehet tapasztalni. Mint már utaltam rá, nem kóborolt el ezúttal a fényképezőnk, így hát íme egy pár villanás abból, amit felfogott a lencse:

Egy igen szép múzeum, belül nem tudom mi lehet.

Még alig láttunk valamit Skóciából de az építészet remeklése egy templomon át is visszatükröződik.

Az ilyesmi hirtelen elfeledteti a gondokat az emberrel az utcán sétálva. Márpedig manók vannak!

S íme András, amint sárkányt szelídít.

Ma ismét újabb munkafázissal ismerkedtünk. A csomagolóba vittek át, ahol ki kellett mérni az adott mennyiséget az eperből és már rakni is a futószalagra. Ez idáig a leginkább nekem való feladat de sajnos ezt csak délelőtt csinálhattuk, utána még maradt egy kis szedés. Holnapra megint csomagolás van kiírva, remélem az óraszámmal sem fukarkodnak majd. Mindent összevetve holnap újratöltve, mégsem teljesen elégedetten indulunk munkába, azért a "kis" pénzért. Most pedig legyetek kedvesek és engedjetek utamra, mert vár az újabb ASDA rendelés, merthogy befarolt ám a napokban a szállítmányunk, ( Itt is hagyott véletlenül, vagy 5 fontnyi pácol, meg darált húst a futár, András jól járt) tehát gördülékenyen működik a rendszer. A többi népek meg csak gyalogoljanak, meg buszozgassanak vásárlás céljából, ahogy akarnak! (még szólni sem kell, hogy akarunk-e menni) :)