Egy várva várt üzenet

Szép napot kívánok minden kedves olvasónak, aki még nem adta fel a blogra való kattintás unalmas ismételgetését. Ami azt illeti kissé elhanyagolt állapotba került az oldalam, de talán most mindenkit tudok kárpótolni! A kezdeti elmaradások stádiumában azt találtam okként meghatározni, hogy szerencsés helyzetbe kerültem és oszlopos tagja lettem a csomagolóban a csapatnak. Ez azzal járt, hogy igen sok óraszámot gyűjtögettem, amely maga után vonzotta a rendkívül kevés szabadidőt. Ezek a hetek kellemesen de hamar elteltek, majd utána kissé befagyott bennem az ihlet, hogy mivel is örvendeztethetnélek meg titeket ezekben a sorokban. No de most (a sok unszolás hatására) megpróbálom kielégíteni a beszámolókra éhes szemeket. Valahol ott maradtatok le, hogy a magyar brigád hazautazott szünetet tartani és egy lengyel sráccal laktam ebben az időszakban. Ő kb. két héttel később haza is utazott de azóta is tartjuk a kapcsolatot és van egy meghívásom tőle a jövő évi foci EB-re. Szívesen kihasználnám, bár nem tudom a pénztárcám vagy az időm megengedi-e az ilyen kiruccanásokat. Majdhogynem egy napra esett amikor hazament és amikor András és Krisztián visszajöttek, így nem sok időt kellett egyedül töltenem. Kicsivel később csatlakozott András bátyja is, így egy újabb masszív négyes magyar brigádot tudhat magáénak a farm. Az időtöltésünk kimerül a meló, főzés-kaja, lakókocsiban való tespedésben, minekutána az időjárás nem éppen hívogatóan sodorja felénk a megszűnni nem akaró esőcseppjeit és csípős szellőit. Ezidáig a lakókocsi is hálás volt ha egy pizzasütéssel 10 fok körülire melegítettük a levegőt, de mára már beszereztünk különféle meleget adó elektromos szerkezeteket, melynek segítségével már pólósra fűtöttük a szobáinkat. A munka tekintetében annyi változás történt, hogy az eperszezon véget ért, így hát a fóliasátor költöztetés váltottal fel az eperrel való tevékenységeket. (zsákhordás, egész napos lapátolgatás, vasrudak húrcibálása...) Jómagam kaptam egy egy napos ízelítőt a krumplizásból is. A krumpliszedő gépben kell állni és kidobálni a köveket meg a nem oda való dolgokat a szalagról. Ez jó meló mert 12 órát lehet dolgozni és nem különösebben megerőltető, leszámítva, hogy kissé hideg van amikor egész nap egy helyben áll az ember a szabadban és, hogy utána folyton az az érzés, kerülget, hogy az álló lakókocsi mozgásban van. Mostanra már harminc fő alatti a delegáció aki a farmon dolgozik és egy hónap múlva már elérkezik az a pillanat amikor a magyarok lesznek többségben a farmon. Szóval mindenki hazamegy mi meg kitartóan nyomjuk (és most nagyon figyeljetek!!!) December 11-ig. Ha addig nem is dolgozunk, de aznap már magyar levegőt fogok szippantani. Aki Pesten lesz 12-én és napközben szabadidővel rendelkezik annak meg tudok ígérni egy találkát, mert szerintem estefelé fogok Gyöngyösre menni. Röviden mindezek, amiről be tudok számolni s veletek együtt reménykedek, hogy lesz még itt bejegyzés a hazaérkezésem előtt.